A Baranta kutatása

A Baranta gyűjtőmunkájában csapatunk is részt vesz. Elsősorban a felvidéki, csallóközi tartalmak rendszerező munkáját vállaltuk magunkra. Idős emberek, pásztorok, régi táncosok felkutatása mellett a helyi néprajzi gyűjtéseket is feldolgozzuk.A többi Baranta közösséghez hasonlóan mi is megosztjuk ezek „felfedezéseinket” más közösségekkel és a központi gyakorlati- és elméleti gyűjtőmunka rendelkezésére bocsátjuk. Jelenleg egyéb Baranta tanulmányaink mellett a gömöri botoló és az ostortánc feldolgozását végezzük.

A Baranta mozgásanyaga az alábbi kutatási területekről került összegyűjtésre:

• A mai /a közelmúlt/ magyar hagyományokban fellelhető harci mozgások (ma is űzött pusztakezes- és fegyveres (eszközös) pásztorhagyományok).
• A történeti források harci kiképzéssel foglalkozó leírásai.
• A történeti források harci közösségek jogaival, felépítésével, tevékenységével foglalkozó leírásai.
• A hasonló életmódkultúrával, Magyarországon letelepedett néprészekkel rendelkező nomád-, félnomád népek testkultúrájának ma is élő hagyományai (kunok, jászok, besenyők, kálizok stb.).
• Régi szabályleírások.
• Fegyveres táncaink mozgásanyaga.
• Eszközös táncaink mozgásanyaga.
• A magyar táncok lépés és ritmusvizsgálata.
• Egyéb magyar táncok egyensúly- és végtaghelyzet vizsgálata.
• Régi vívókönyvek magyar vonatkozású elemzései.
• Régi magyar vívóiskolák képanyaga.
• A korai kutatások régi katonai szabályzatokba beépített elemei.
• A néphagyományok, a néprajz rejtett elemeinek kutatása (népi legendák, mesék, szólások, elbeszélések, mondák, a paraszti eszközhasználat emlékei, népi versengések).
• Ősi jellegű gyermekjátékaink kutatása.
• A gyakorlati régészet eredményei, következtetései.
• A korabeli-, rekonstruált fegyverek, harci segédeszközök, kiegészítők alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai.
• A magyar katonai közelharc küzdelemközpontú megfogalmazásainak a korabeli fegyverekre és védőeszközökre kivetített elvei.
• A képzőművészet harci mozgásokat megelevenítő alkotásainak elemzése (freskók, ötvösmunkák, szőttesek, karcolatok).
• A jellegzetes nemzeti pszichikum, életmód és hagyományos nevelés kutatásának eredményei.
• A magyar néprajz egyéb kapcsolható kutatási területei /eszközkészítés, állatgondozás stb./
• A ló felkészítésének, kezelésének és harci alkalmazásainak rekonstruált elvei.
• A küzdelemközpontú versenyek tapasztalatai.

Míg a keleti stílusokban a mesterek generációi századokra visszavezethetők, a baranta esetében mindezt a folyamatosságot a szerves magyar kultúra adja, amelynek társadalmi szerkezete, kulturális hagyatéka egyenes ágú hagyatékot biztosít. A harci professzionalitással rendelkező korai katonai csoportok felkészítési, személyiségformálási rendszereire mintegy 1300 év távlatából vannak információk. A magyarság esetében megfigyelhető, hogy a mindenkori magyar társadalmi csoportok egyszerre láttak el önvédelmi, gazdasági és szakrális feladatokat. A közösségek tagjainak harci "előkészítése" társadalmi alapfeladatként jelent meg.

Elődeink kiválóan kezelték a botokat.Az ún. baranta képességeket mintegy 500 éve folyamatosan korlátozták törvényi rendeletekkel és helyi szabályozással. A legtöbb mozgásos elemet ún. harci és eszközös táncok őrizték meg. A néprajzi kutatások kimutatták, hogy ezek mintegy "iskolagyakorlatai" voltak a valódi harci képességeknek. A mozdulatok elsősorban a harci törvényszerűségeket és nem a zene alapritmusát követik. Mivel a harci tartalommal rendelkező táncok, az ősi küzdelmi vetélkedések, játékok átadása, a fegyveres gyakorlatokra történő felkészítés folyamatosnak tekinthető, így a Baranta nagyon korai tartalmakkal is rendelkezik.

A Baranta alapvetően nem egy "mester" összefoglalt mozdulati és személyiségformálási struktúrája, hanem egy nép szervesen működő kulturális hatásainak a harcban történő megnyilvánulása. Először 1928-41 között kezdték meg a (magyar) harci mozgások gyűjtését, amit az 1990-es évek elején az akkori szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskolán Vukics Ferenc folytatott tovább, ekkorra tehető a stílus kialakulása is. A baranta elsősorban a katonai osztályoknak (harci rendeknek) a mozgásanyagát, felkészítési struktúráját foglalja össze, ezek száma egy tucatra tehető. A szó jelentése: harcra készül fel, harcol, hadjáraton vesz részt, törvényesen megengedett erőszakot gyakorol.

Bár a kilencvenes években kezdték rendszerbe foglalni, a baranta legkorábbi változatának a 9. század előtti időkben még létező alakulatot tekintik, ez az ún. baranta had. E csoport a magyar törzsek szövetségének egy kivételes képességű, törvényeket és szokásokat védő harci alakulata volt. Rekonstruálni a képességek jelentős részét megőrző, a hagyományokhoz ragaszkodó magyar pásztorkultúra alapján próbálják. A stílus mai formája a két újraalapító személyéhez köthető. Vukics Ferenc a gyalogos, Kelemen Zsolt a lovas képességek rekonstruálását irányítja.