A Felföldi Baranta kutatása

A Felföldi Baranta, mint magyar nemzeti harcművészeti iskola, alapvetően katonai és népi harci testkultúrából áll. Mindkét területen kutatómunka folyik, amelyekkel biztosítjuk a hitelességet iskolánk tudásanyagát illetően. A kutatás részeredményeit gyakorlatba is átültetjük, a gyakorlati tapasztalatok ugyanolyan fontosak, ekkor élővé teszünk egy-egy gyakorlatsort. A kutatás céljából megalapítottuk a Felföldi Baranta Szövetség mellett működő Felföldi Baranta Szövetség Kutatási Központját, mint Polgári Társulást, amelynek feladata az adatgyűjtés, majd a gyakorlatba való átültetés.
A népi és katonai harci testkultúra néha összemosódik. Régen a gyermekeknek nem Batmanok és szivacsemberek voltak a példaképeik és azok akartak volna lenni, hanem kurucok és magyar huszárok! Az idő és a szükség mindig rákényszerítette a társadalmat, hogy váltsanak vagy formálják a hadi felszerelésüket. Viszont a régi, ősinek mondható harcmodort a virtusos gyerekjátékok megőrizték. Mintha valami ősi ösztön szunnyadt volna a gyermeki vérben, ami sajnos a mai gyermektársadalomban kezd kihalni.
A Népi harci testkultúra terén elsősorban az élő gyűjtésekre tesszük a hangsúlyt. A legnagyobb számban Felvidéken történnek a gyűjtések, de sikeres gyűjtőnapok voltak a Hortobágyon, Erdélyben és Mongóliában is! Jelenleg kimondhatjuk, hogy középtávú célunk, hogy Felvidék összes magyar lakta területeit felgyűjtjük!

botbirkózásbotbirkózás

A gyűjtés során elsősorban pásztorembereket keresünk, mivel nekik az ostor, a bot és esetleg a fokos munkaeszköz volt, így használata sokkal tovább fennmaradt! A nem pásztoremberek körében pedig a virtusos gyermekjátékokat fedjük fel, amelyek egy elhalványodott, de élő vonalon közvetítette a valamikori dicsőséges virtust, mint pl. a birkózást, íjászatot és a hajítás tudományát.
Az élő gyűjtések mellett fontosak az írott forrásokban megjelenő leírások, irodalom. Az írásos forrásokból inkább adatokat tudunk gyűjteni az egyes eszközök fegyverként való bánásmódjához, mind magát a gyakorlatot. Ide tartoznak a néprajzi tanulmányok, magyar irodalom, társadalomtörténet, művészeti ábrázolás, stb. Fontos részét képezi a néptánc, eszközös, botoló táncai is, amit nem táncos, hanem harcszerű szemmel nézve, amelyben néhány ütő és védekező elemet vélhetünk felfedezni!

botoló (Nyírvasvár)botoló (Nyírvasvár)

A katonai harci testkultúrával már nehezebb a dolgunk, mivel azt tudjuk, hogy mivel harcoltak az őseink, de a részletekbe már nincs betekintésünk, csupán gyakorlati tapasztalatokra tudunk támaszkodni, egy kivételével, ami nem más, mint a szablya. A szablya vagy kardvívásról maradtak fenn vívókönyvek, a katonai harcmodorunk e ősi fegyvere az I. világháborúban még rendszeresített fegyver volt, a II. világháborúban már csak jelképesen csillogott a tisztek oldalán. A vívókönyvek biztos támaszt nyújtanak, sőt, egy egész rendszert a szablyavívás elsajátítása terén.
A katonai harci testkultúra terén ugyanúgy figyelembe vesszük az irodalmat, a történelmi leírásokat, művészeti ábrázolásokat.

Huszár hatvágásHuszár hatvágás

Mindezek felett, mindezeket alapul felhasználó „gyakorlati régészetet rekonstruáló” munkát végzünk, aminek eredményét beépítjük az oktatási rendszerünkbe, így tud egy komplex, magyar hagyományokon alapuló harcművészet lenni a Felföldi Baranta Iskola.

A kutatás eredményeiről eddig megjelent kiadványok: http://www.felfoldbaranta.com/rovatok/rovatok/kiadvany

magyar lovasíjász (Aquileia)magyar lovasíjász (Aquileia)