„Magyar énelőttem az, aki nem bírja a homályt, sem a börtönben, sem a gondolatban. Magyar az, aki az értelmet szereti, aki szenvedélyét csak akkor engedi szabadon, midőn a szó már nem használ az igazság elfogadtatására. Minden nép közösség. Jó magyar az, aki emberi, jó tagja a magyar közösségnek…” Illyés Gyula
Egy kis bonyodalmakkal, de sikerült összehozni az első kaláka munkát a szunnyadó Baranta völgyben. A bonyodalom a hatósági engedély volt, de hála az Ősöknek (Atinak és Ferinek is!!!), sikerült elintézni.
A kaláka munka célja a favágás volt, ami tavasszal a földház alapanyagául fog szolgálni. Összesen heten vettünk részt, mint annak idején a Kárpát-medencébe visszatérő törzsfők, mi is „visszatértünk” az Ősök földjére. Bár mi benzines motorfűrésszel vetettük neki magunkat a favágásnak, éppen elegen voltunk ahhoz, hogy elvégezzük a ránk szabott feladatot. Szinte késődélutánig folyt a munka, közbe Bandi bátyánk főzött egy olyan finomat, hogy mindenkit csordultig szedte a tányérját, pedig hát sok étel megmaradt még. Ezek után nehéz volt visszamenni z akácosba, szerencsére a munka nagy részét elvégeztük.
Természetesen azért időt szakítottunk arra is, hogy körülnézzünk, tervezgessük a pályák, állatok, kertek stb. helyszíneit is, illetve megtanultuk, hogy hogyan kell kikötni valakit a fához kötél nélkül!
Az esténket Rimaszombat mellett egy hétvégi házban töltöttük, a jól megérdemelt borozgatás és az omlós csibecomb mellett. Jókat beszélgettünk, mókáztunk.
Másnap sem maradhatott el a munka. Kétkezi erővel hordtuk a kisebb fákat egy helyre, ahol majd szárad, illetve Sanyi bácsi, aki ott lakik a pusztán, traktorral elhúzta azokat a fákat, amiket alig bírtunk megmozdítani. A traktorról azt kell tudni, hogy nincs benne, csak kézifék! Sanyi bácsi természetesen vette a hiányosságot, ha nem mondja, észre se vesszük. Jó pár téréssel, csomó vastag fát behordott nekünk!
A munka után pedig ettünk, majd uccu Miskolc. Amikor elhagytuk a völgyet, pár kilométer rácsodálkoztunk, hogy olyan sűrű köd van, hogy alig lát az ember. Ez a köd szinte Miskolcig elkísért. A völgyben pedig csodaszép idő volt…
A lényeg a lényeg, nagyon jól sikerült a kaláka. Munka lesz bőven, lássuk januárban, februárban biztosan szervezünk még (téglabontás, műhelykészítés (disznóól átalakítása), faháncsolás, majd földház építés!)
Köszönettel mindazoknak, akik eljöttek segíteni!
Baráti üdvözlettel:
Kopecsni Gábor