Hadik András

Hadik András, gróf - tábornagy
( a Csallóközben született, később Esztergomban vették nyilvántartásba, 1710. okt. 16. – Bécs, 1790. márc. 12.):

Felvidéki kisnemesi család sarja. 22 éves korában zászlósként a Dessewffy huszárezredbe állt, s a török elleni háború kezdetén (1736) már kapitányi rangban szolgált. Részt vett az osztrák örökösödési, majd a hétéves háborúban (1756–1763). 1744-ben ezredes, 1747-ben tábornok, 1756-ban altábornagy. 1757. okt.-ben egy merész portyázáson Berlint is megsarcolta, ezért a hadműveletért a Mária Terézia Rend nagykeresztjét kapta. 1758 végén lovassági tábornok, 1760-ban a német birodalmi és a császári sereg ideiglenes fővezére, 1762–63-ban a Sziléziában harcoló császári fősereg parancsnoka. Hadik AndrásHadik AndrásA háború befejezése után a csernovici és futaki uradalmat kapta királyi adományba, valamint grófi rangot, amihez 1771-ben a futaki előnév, 1777-ben a német birodalmi grófi rang járult. 1763-ban egy ideig budai katonai kormányzó, majd 1764-től 1768-ig Erdély katonai főparancsnoka és királyi biztosa, egyben az erdélyi kormányszék vezetője. Ebben a minőségben indítványozta – Mo.-on elsőként – a jobbágyrendszer felszámolását. 1769-ben a karlócai illír nemzeti kongresszus kir. biztosa. 1772-ben a Lengyelo.-ot megszálló császári csapatok fővezére, majd rövid ideig a Habsburg birodalomhoz csatolt lengyel terület első polgári kormányzója. 1774-ben tábornagy és haláláig a bécsi Udvari Haditanács elnöke. 1789-ben II. József kinevezte a török elleni háború fővezérévé, de ezt romló egészsége és lábsebe miatt már nem tudta ellátni. Az ő nevéhez fűződik a bukovinai székelytelepek létrehozása (Hadikfalva, Istensegíts stb.).
– Irod. Fülek Henrik: H. altábornagy portyázó menete Berlinbe 1757-ben (Hadtört. Közl. 1896); Gyalókay Jenő: H. A. tábornagy mint hadtörténetíró (Hadtört. Közl. 1931); Markó Árpád: Futaki gr. H. A. tábornagy (Bp., 1944); Makkai László: H. A. az erdélyi mezőgazdaságról (Agrártört. Szle, 1957)

Berlin megsarcolása

757 október 10.-én kalandos vállalkozásba kezdett, nevezetesen a sziléziai Habsburg-porosz frontvonaltól 450 kilométerre északra fekvő Berlin, Nagy Frigyes porosz király fővárosa elfoglalásába. A porosz uralkodó ezekben a napokban ugyanis nem tartózkodott Berlinben, hanem személyesen irányította összevont haderőit a Habsburgok és franciák elleni távoli háborús fronton, Naumburgnál, így a Sziléziából Berlinbe vezető országút katonai védelem nélkül maradt. Hadik András 4320 katonájával, köztük a saját nevét viselő Hadik-huszárezred és a Baranyay-huszárezred válogatott magyar lovasaival indult útnak. Az ellenséges hátországban a felfedezést elkerülendő az éjszaka leple alatt meneteltek, míg napközben elrejtőzve pihentek. Ilymódon mindössze 6 nap alatt tették meg az ellenség földjén a jelentős távolságot (450 kilométert, vagyis naponta mintegy 70-80 km-t) Külön érdekessége a vállalkozásnak, hogy Hadik a gyalogságot a huszárok mögé ültetve szállíttatta.
Berlin megsarcolásaBerlin megsarcolásaA Berlin falai alatt meglepetésszerűen megjelenő magyar huszárok a város átadását és hatalmas hadisarc kifizetését követelték. Mivel a város tanácsa és a katonai kormányzó képtelenségnek találták a komolyabb ellenséges ostromgyűrű hírét és a fizetést megtagadták, Hadik a tüzérségét azonnal a városkapuk elé állíttatta. Az ágyútűz a város főkapuját betörte, mire a porosz őrség elmenekült. A huszárok fergeteges rohama a városban ellenálló 5500 főnyi helyőrséget szétszórta és foglyul ejtette. A városi tanács vezetői ezután azonnal kifizették az óriási, 215 000 talléros összeget. A pénz egy részét Hadik a katonái között osztotta szét. A várost magát megkímélte, csapatát erős fegyelem alatt tartotta, és nem vitt el egyebet, csak hat porosz zászlót, valamint Mária Terézia részére személyes ajándékként két tucat női kesztyűt, amelyekre a város címerét hímeztette. A magyar huszárok csak egy napig tartózkodtak az elfoglalt városban, amíg a kesztyűk elkészültek. Nagy Frigyes csak október 13-án értesült az ellenség hátországbeli mozgásáról, és rögtön jelentős csapatokat küldött Berlin védelmére, ezek azonban csak 18-án érkeztek meg. Hadik az előző éjszaka már elhagyta a várost, és erőltetett menetben, nagy kerülővel visszaindult a sziléziai frontvonal felé. Útközben egy huszárkülönítmény Frankfurt am Odera várost is megsarcolta. A sereg pihenés nélkül menetelt, és bár oldalvédje többször is összeütközött a porosz huszárokkal, végül szerencsésen megérkeztek a Habsburg ellenőrzés alatt álló területre.
Hadik vesztesége 88 ember és 57 ló volt, ezzel szemben Berlinből 425 porosz hadifoglyot hozott magával. Berlin megsarcolása a történelem leghíresebb huszárcsínyeként ismert, ami a porosz királynak óriási szégyen volt, ellenségeinek pedig nevetség tárgyául szolgált. Hadik Andrást tettéért a Mária Terézia Rend nagykeresztjével tüntették ki. A háború befejezése után hatalmas birtokokat, valamint grófi rangot kapott. 1763-ban egy ideig budai katonai kormányzó, majd 1764-68-ig Erdély katonai főparancsnoka és királyi biztosa, az erdélyi kormányszék vezetője lett. Ebben a minőségében - Magyarországon elsőként - ő indítványozta a jobbágyrendszer felszámolását. 1769-ben a karlócai illír nemzeti kongresszus kormánybiztosává nevezték ki. 1772-ben a Habsburg csapatok fővezére, majd a Habsburg Birodalomhoz csatolt lengyel-román terület, Bukovina első polgári kormányzója lett. 1774-től tábornagy és a bécsi Udvari Haditanács elnöke volt. Élete utolsó évtizedére mind a Habsburg Birodalomban, mind Magyarországon a legkiválóbb hadvezérnek tartották, és az övéhez hasonló fényes karrier példátlan maradt. Élete végén kegyelmet eszközölt ki a Moldvába menekült székelyeknek, akiket az általa kormányzott Bukovinában telepített le. A bukovinai székely települések közül Hadikfalvát és Andrásfalvát is őróla nevezték el.